Könyvtár, ami körbevisz: Könyvtár, ami összeköt

2018. december 12., szerda

Könyvtár, ami összeköt - Ficze Tímea

„Könyvtár, ami összeköt”

Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése

2018

2018-ban ismertem meg a vajdasági kollégák egy részét, ezek után felíratkoztam a körlevelükre. Ennek köszönhetően nyáron hozzám is befutott az e-mail, amelyben a program felhívását küldte Dóra. Kicsit bizonytalan voltam, de ott motoszkált bennem, hogy ez egy fantasztikus lehetőség, így ráírtam néhány volt ösztöndíjasra. Mind a három leányzó nagy pozitivitással írt a programról. Ez abszolut megnyugtató volt, emellett bátorító. Úgy gondoltam, hogy ha három ember függetlenül egymástól ilyen szépeket ír a dologról, akkor rossz már nem lehet. Majd beküldtem a szükséges dokumentációt és július végén jött az e-mail, hogy én is sikeresen pályáztam.

A programban összesen 16-an vettünk részt, ebből 10 ösztöndíjas és 6 delegált kolléga. A 10 ösztöndíjasból 2 volt magyarországi, méghozzá: Takács Eszter Judit és Bús Péter János. A többi 8 könyvtáros a Kárpát-medence több pontjából érkezett. Voltunk Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és Vajdaságból. A külhoni ösztöndíjasok névsora: Bak Ágnes, Illyés-Gulácsi Andrea, Kolumbán Melinda, Nyilas Csilla, Ficze Tímea, Molnár István, Smidt Veronika és Tóth Andrea. A delegált budapesti kollégák névsora: Rovács Barna, Hatnyi Pál László, Simon Bernadett, Tampu Krisztián, Szabó Károly és Zágoni-Bogsch Gergely.

Az ösztöndíjprogram október 13-án kezdődött és november 9-én zárult. Szállásunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kollégiumában volt. Annak ellenére, hogy a VIII. kerületben van az épület, semmi gondunk nem volt ebből. Az első napokban csak az ismerkedésre koncentráltunk. E célból látogattunk el rögtön másnap a Füvészkertbe. Ekkor még a muzeológus kollégák is többnyire velünk tartottak, hiszen párhuzamosan nekik is folyt az ösztöndíjprogramuk.

Első hetünket az Országgyűlési Könyvtárban töltöttük, ahol a könyvtár részlegeit mutatták be nekünk. Minden apró szegmensét megismerhettük, így gyorsan átláthatová vált a könyvtár összhangban lévő munkája. A kollégák nagyon segítőkészek voltak, ahol jártunk mindenki elmondta, hogy ottlétünk alatt nyugodtan kérdezzünk, ha valami bővebben is érdekel minket, sőt, még a program után is bátorkodjunk felkeresni őket, ha netán kérdésünk lenne. Útközben bemutatkozó prezentációkat tartottunk egymásnak, amiben bemutattuk szülőhelyünket, munkahelyünket. Beszéltünk arról, hogy pontosan mi tartozik a munkakörünkbe. Az egy hónap alatt többször is elhangzott, hogy azért lett kitalálva ez a program, hogy megsimerjük egymást, tehát a célja a kapcsolatteremtés, illetve szakmai fejlődés majd a program után ennek kamatoztatása.

Két konferencia is zajlott az ottlétünk alatt az Országházban. Az egyik 1918 – A nagy összeomlás: konferencia az Országházban Tisza István halálának 100. évfordulója alkalmábó. A másik pedig a Magyar Könyvtárosok Világtalálkozója, ami öt évente kerül megrendezésre.

Az egy hónap alatt nagyon összekovácsolódott a kis csapatunk, de ez nem volt nehéz, hiszen reggeltől estig együtt mozogtunk a városban, az összes programon és még „otthon” is a kollégiumban. Reggeltől délutánig tartottak a programok, de mi még estére is mindig találtunk valamilyen elfoglaltságot. Jártuk Budapest utcáit, voltunk múzeumban, moziban, de volt hogy csak bevásárolni mentünk. Eközben rengeteget beszélgettünk az erdélyi és felvidéki kolléganőkkel. Érdekes volt hallani, hogy feléjük hogyan is működnek a dolgok, szabályok.

Az egy hónap alatt rengeteg ötlettel gazdagodtam, barátságok kötődtek és szakmailag is úgy érzem, fejlődtem. Köszönöm szépen Villám Juditnak, Maltsik Balázsnak, Redl Károlynak és a többi kollégának is a befektetett energiát. Nagy élmény volt ez az egy hónap.

Igyekeztem sok képet összeválogatni, hiszen a képek sokkal többet elárulnak a programról, mint bármelyik beszámoló.