Útra keltünk a családdal. Az éves nyaralás napjai peregtek, amikor megérkeztünk Makóra. Ez a város egy műalkotás! Konkrétan Makovecz Imre műalkotása. Az organikus építészet megteremtője kétségbevonhatatlanul rányomta bélyegét a város arculatára. A buszmegállótól a gyógyfürdőn keresztül a könyvtárig, szinte mindenhol érezhető a Makovecz-hatás. Bár a családi nyaralás kapcsán a fő célpont a fürdő volt, de könyvtáros lévén nem hagyhattam ki a makói könyvtárat sem.
A József Attila Könyvtár jelenlegi állapotában 2019 óta várja látogatóit. Az épület eltéveszthetetlenül viseli magán Makovecz Imre védjegyeit. Ahogy belépünk az épületbe, impozáns fogadó pultok várják a könyvtár olvasóit. Kicsit bizonytalanok voltunk, hogy mi történik itt szombat délelőtt 11 óra környékén, de a könyvtáros kollégák kedvesen jelezték, hogy fáradjunk beljebb, mert nyitva vannak. Egy 7 és egy 4 éves gyerekkel az oldalamon érkeztünk az előtérbe és azonnal a gyermekrészleg felől érdeklődtünk. Egy közeli lépcsősorra mutattak, azon feljutva már könnyen megtaláljuk a helyet. Így is tettünk. A lépcsőn felmászva egy hatalmas teremben találtuk magunkat. Valószínűleg a könyvtár rendezvényeit is itt tartják. Onnan egy kisebb folyosón haladtunk tovább, ahol belestünk egy jól felszerelt számítógépes terembe, majd folytattuk utunkat, és a gyermekbirodalomban találtuk magunkat.
Figyelemre méltóan átgondolt a gyermekosztály elrendezése, bútorzata. A hely különlegessége a pici csigalépcsőn elérhető galéria, amely olyan érzést kelt, mintha egy fa teteji lombházban lennénk. Egy védett kis sarok, ahol jól el lehet bújni, bekuckózni, társasozni, olvasni vagy csak feküdni a szőnyegen vagy egy babzsákban. Mi ezt mind kipróbáltuk. Olvastunk, játszottunk, feküdtünk és ugráltunk.
Az a pillanat, amiből egyértelműen kiderült, hogy nagyon tetszett a gyerekeimnek a könyvtár az volt, amikor kiadtam a parancsot az indulásra, és ez a válasz érkezett:
Neeee még!!!! Anyu maradjunk!
Ha arra jártok, ne hagyjátok ki, és hogy miért? A képek magukért beszélnek.
