Könyvtár, ami körbevisz: Könyvtár, ami összeköt: HUSZKA MÁRTA élményei

2015. november 17., kedd

Könyvtár, ami összeköt: HUSZKA MÁRTA élményei

„Könyvtár, ami összeköt”

Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése, 2015

Az útnak indulás pillanatában el sem tudtam képzelni, hogy mivel és hogyan fogunk öt hetet eltölteni a „Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíjprogram keretén belül. Elgondolkodtatott, hogy egy csoport, akik idegenek egymásnak, hogyan kovácsolódnak össze a program ideje alatt. Azonban rövid idő után kiderült, hogy nagyon jó kis csapat jött össze, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Az elsődleges kapocs a könyvtár volt, a többi pedig jött magától. Az első találkozás alkalmával tapasztalhattuk, hogy ahányan vagyunk, szinte annyiféle könyvtártípust képviselünk (közkönyvtár, egyetemi/kari könyvtár, illetve könyvtárbuszon dolgozó könyvtáros), de éppen ez tette a dolgot izgalmassá. Mindenképpen szeretném kiemelni azt a pozitív kezdeményezést, hogy az ösztöndíjasok mellett budapesti nagykönyvtárak kollégáit is delegálták a programba. A tapasztalatcsere és a kapcsolatteremtés rendkívül hasznos módja ez, hiszen az egyes intézményekbe már ismerősökhöz/barátokhoz térhetünk be, kérhetünk tőlük segítséget. A korábbi évek ösztöndíjasaival való találkozás most valósult meg először, amit remek ötletnek tartok, hiszen ezek a találkozások lehetővé teszik a kapcsolatépítést, illetve a már meglévők kiszélesítését.

A program öt hete alatt annyi impulzus ért minket, hogy nehéz lenne kiemelni bármelyik programot is. Minden, amit a szervezők előláttak, hasznos és tanulságos volt, mind szakmai, mind emberi szempontból. Határon túli könyvtárosként megismerhettem a magyarországi könyvtári rendszer működését, és a jó gyakorlatokat igyekszem majd az itthoni munkafolyamatokba is átültetni. Betekintést nyerhettünk az ott használatos könyvtári rendszerekbe, a feldolgozás folyamatába különböző intézményekben, rendszerekben. Két dolgot azonban különösen kiemelnék a tapasztaltak közül, mert ezekből tudtam és tudom majd a jövőben is a legtöbbet profitálni: a Corvinus Egyetem Könyvtárában tett látogatás, valamint a munkavégzés gyakorlata, hiszen ezáltal volt szerencsém az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum tevékenységének megismerésére, valamint szakmai együttműködés kialakítására (már kiadványok cseréje is megtörtént).

Örömmel tapasztaltam, hogy a Corvinus Egyetem Könyvtárában is működik a „felhasználói tréning”, ami nálunk, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar könyvtárában is évek óta bevett gyakorlat, vagyis hogy az elsőéves hallgatókat könyvtári sétára visszük, hogy „megtanulják”, mit hol találnak, hogyan működik a rendszer. Itt hangzott el az a számomra rendkívül szimpatikus gyakorlat, hogy a tantárgyi lapon szereplő szakirodalmak mellé bekerül az adott könyvtári egység elektronikus katalógusi linkje is, ezáltal a hallgatók könnyebben tudnak keresni. Ugyanitt emelném ki a tanév folyamán változó kölcsönzési szabályokat. Az elmondottak alapján a vizsgaidőszakban szigorítanak a feltételeken, ami teljesen érthető, hiszen a könyvtárnak nem arról kell szólnia, hogy egy-egy hallgató hónapokig „üljön” egy könyvön, hanem hogy mindenkit egyenlően kiszolgáljon.

Rendkívül hasznos volt az Országos Könyvtári Napokon való részvételünk is, ahol tanúi lehettünk annak, milyen komoly feladat hárul a könyvtárosokra, mennyire kreatívnak és innovatívnak kell lenniük, hogy fenntartsák az olvasók érdeklődését a könyvek, a könyvtár iránt. Ha nem vettünk volna részt ezeken az eseményeken, akkor nem tapasztaltuk volna meg testközelből azt a kőkemény szervezőmunkát, ami egy-egy ilyen program szervezése mögött áll. A 4. hétre beiktatott munkavégzés különböző könyvtárakban igen hasznos volt számomra, mert ezt az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban végezhettem. Ezen könyvtár gyűjtőköre egyezik meg leginkább a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar könyvtárának profiljával, ezért az elsődleges cél a kapcsolatfelvétel, valamint a hosszú távú együttműködés kialakítása volt. A látogatás és az ott történő munkavégzés során alkalmam nyílt megismerni a külön gyűjteményeket, a saját fejlesztésű, Linux alapú integrált könyvtári rendszert. Az analitikus feldolgozást végző kolléga hívta fel a figyelmem az egységes Magyar pedagógiai tárgyszójegyzékre, ami kétkötetes útmutató, és amit ajándékba kapott könyvtárunk az OPKM-től. Ezt a tárgyszójegyzéket igyekszünk bevezetni a tárgyszavazás alkalmával, hogy az anyaországi standardoknak is megfeleljünk. Nagyon remélem, hogy ez hosszú és gyümölcsöző együttműködés kezdetét jelenti a két intézmény között.

Az öt hét összeállított programja igen tartalmas volt, és hihetetlen élményekkel szolgált, mint például az Országház épületének, valamint az Országgyűlés munkájának megismerése. Fantasztikus volt sétálni ennek a patinás épületnek a folyosóin, titkos kis lépcsőin (köszönet a vezetésért Borók Zsuzsinak), megtekinteni a Szent Koronát. Hatalmas megtiszteltetés volt,

a program résztvevőit fogadta Mátrai Márta háznagy asszony, valamint hogy egy fotó erejéig Kövér László házelnök úr is ránk szánta idejét.

Az ösztöndíjprogram lebonyolítója az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága, azon belül pedig az Országgyűlési Könyvtár, ahol az ott dolgozó emberek rendkívül kedvesek és türelmesek, abszolút professzionális módon mutatták be nekünk az OGYK működését, valamint a külön gyűjteményeket, rengeteg hasznos tanáccsal láttak el minket. Természetesen nem lehetünk elég hálásak azoknak, akik a szívügyüknek érzik ezt az ösztöndíjprogramot, és idejüket nem kímélve azon fáradoznak, hogy megszervezzék a hasznosabbnál hasznosabb programokat, kapcsolatok kialakítását, ezért külön köszönettel tartozunk Redl Károlynak, Villám Juditnak és Maltsik Balázsnak, a főszervezőknek, akik a legtöbbet tették értünk. Számos fantasztikus élménnyel gazdagodtunk, hiszen olyan intézmények működésébe nyertünk mélyebb betekintést, mint a Pannonhalmi Apátsági Könyvtár, az Országház, az Országgyűlési Könyvtár, az ELTE Könyvtára, a Piarista Központi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Idegennyelvű Könyvtár, az Országos Pedagógia Könyvtár és Múzeum, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum Filmintézet, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és még sorolhatnám. Ezeken a helyeken olyan kincseket láthattunk, mint Rákóczi fejedelem ábécéskönyve, Werbőczy törvénykönyve, a Nemzeti dal első (1848-as) kiadása, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Madách Imre kézirata stb.

A „Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíjprogram szervezői nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a szakmai tapasztalatszerzés mellett az emberi kapcsolatok kialakulása is megvalósuljon a program során. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy az öt hét során nem csak szakmai kapcsolatok alakultak ki, hanem barátságok köttettek, amelyek nem szakadtak meg a program végeztével sem.

Nem tudom eléggé megköszönni a szervezőknek, hogy ilyen fantasztikus programban vehettem részt, hiszen hihetetlenül sokat kaptam mind szakmailag, mind emberileg.