Útközben: Felvidéki tanulmányút

A Fejér Megyei Könyvtáros Egyesület 2012. augusztus 3-án és 4-én felvidéki tanulmányutat szervezett,  melyre nagy örömömre engem is meghívtak.

Első állomásunk Kassa volt, ahol Balassa Zoltán újságíró mutatta meg a város hihetetlen értékeit, s szórakoztatott bennünket történetekkel, adomákkal. 

            A Szent Erzsébet-főszékesegyházban megkoszorúztuk Rákóczi Ferenc sírját. 

Márai Sándor szülőháza

A város megismerése után már más szemmel olvassuk Márai műveit, aki szintén Kasán született. A szülőháza nincs megjelölve, de – akárcsak Kosztolányi esetében Szabadkán – a hangulat pótol bennünket. 

A programból természetesen a könyvtárlátogatás sem hiányozhatott, a Kassai  Bocatius János Nyilvános Könyvtárat Kolovosko István mutatta be.

Másnapi programunkban a regényekből már ismert Lőcse városa szerepelt, amelyet Astrid Kostelniková  mutatott meg nekünk. Csodálatos élmény volt az ékszerdoboz főtéren sétálni, s saját szemmel látni a házat, ahol a lőcsei fehér aszony, Korponainé Géczy Julianna lakott, vagy hol szállt meg Bethlen Gábor a magyar szent koronával. 

a lőcsei városháza

A főtéri Szent Jakab-templom felbecsülhetetlen értékú oltárokat őríz. A lőcsei városháza pedig mindenki számára ismerős, aki látta Mikszáth A fekete város című regényéből készült filmváltozatot.

Lőcse után Késmárk következett. Főutcája gyönyörű házakkal szegélyezett, hol rosszabb, hol jobb állapotban, de még így is hirdeti az elmúlt századok történelmét. 

Thököly Imre sírja

Késmárk főtere

A városban született Thököly Imre, akinek szülőkastélya jó állapotban várja az idelátogatókat. A város két legismertebb műemléke még a két evangélikus templom. A fatemplomot a 17-18. században építették, egyetlen vasszög felhasználása nélkül. És még ma is áll. Az új evangélikus templomban nyugszik Thököly, akinek sírját szintém megkoszorúztuk. 

.

Evangélikus fatemplom

Új evangélikus templom

Az evangélikus líceum könyvtárába sajnos nem jutottunk be, pedig az egyik legismertebb iskolai könyvtár

Fájó szívvel búcsúztunk ezután a Szepességtől, de az élmény nem múlik el, hiszen ezek az emberek, tájak, történetek ott nyugszanak a könyveink lapjain. Én Mikszáthhal kezdtem.