Tavalyi pályamunkám:
KÖNYVTÁRAK
A NEMZETPOLITIKAI
FELADATOK
SZOLGÁLATÁBAN
(gyűjteményszervezés,
szolgáltatáspolitika,
szolgáltatásmarketing)
„Nyelvében él a nemzet” És
nyelvének könyveiben él-e? Kell-e közkönyvtár? Ha igen, milyen szerepet kell
betöltenie? Mennyit szabad változnia és mikor? Mennyi olvasónak kell lennie? A kis közösség érdemel-e jót, érdemel-e
könyvtárat, vagy éppen a kis közösségnek van nagyobb szüksége a nemzeti
hovatartozást erősítő dolgokra?
HOGYAN
LEHETNE A SZABADKAI VÁROSI KÖNYVTÁR
FONTOS
NEMZETPOLITIKAI TÉNYEZŐ?
Szabadka
a vajdasági magyarság központja, s középiskolái, egyetemei/karai által is
fontos szerepet tölt be a kisebbségi lét életében. Ezért kulcsszerepet kap a
város minden közintézménye, ezen belül pedig a könyvtár is.
A
Városi Könyvtár állománya többnyelvű (a magyar mellett szerb és horvát könyvek
találhatóak a gyűjteményben), sokkal nehezebb bármilyen fejlődés, újítás,
előrelépés, mert annak mind a három nyelven egyformának kell(ene) lennie. S
habár a horvát nyelvű olvasó ugyanolyan kisebbséginek számít, mint a magyar,
mégis jobb helyzetben van, mert megérti az államnyelven írott
könyvet/felhívást/szabályzatot.
KEZDETEK:
A
szabadkai Városi Könyvtárnak 280 ezer kötetes gyűjteménye van, amelyből kb. 100
ezer magyar nyelvű. A könyvtárnak – a fiókkönyvtárakat nem tekintve most – öt
olyan részlege van, ahol könyvkölcsönzés/olvasótermi kutatás folyik. A könyvek
nyelvét tekintve minden osztály vegyes, mindig egy légtérben, egy/két
könyvtáros részvételével folyik a munka. A magyar könyvek csak számozásukat
tekintve számítanak külön gyűjteménynek. Ez rossz megoldás, hiszen így
„testvériség-egységben” nehéz újat alkotni, újdonságot bevezetni, mert a másik
fél beleegyezésére is szükség van. S bevallom, ez a legritkább esetben történik
meg.
Az
első és legfontosabb teendő tehát a gyűjtemények szétválasztása lenne. Az
épület elrendezése nem könyvtárnak való – a Raichle Ferenc tervezte Kaszinó épületében
vagyunk – ez csak úgy lenne megoldható, ha a magyar/vagy szerb nyelvű könyveket
a mostani gyermekosztályra, vagy a kölcsönzőre csoportosítjuk. Amennyiben ez
megtörtént, a magyar anyanyelvű könyvtárosokat is végre olyan környezetbe
oszthatjuk be, ahol szükség van rájuk. Sem az energiájukat sem a tudásukat nem
fecsérlik el olyan ügyekre, amihez semmi közük. Ugyanez elmondható a szerb
könyvtárosokra is – szinte abszurdumnak tűnik, hogy például, amíg én egy szerb
könyvet keresek a kölcsönzőn, addig a szerb anyanyelvű kolleganő magyar könyvet
ajánl a gyermekosztályon.
Mivel
községi alapítású a könyvtár, a gyűjtemények nem választhatóak szét teljesen,
de egy nyelvi szelektálás – véleményem szerint – belefér a változtatásba.
AZ
ÁLLOMÁNY RENDSZEREZÉSE, GYARAPÍTÁSA
A
legfontosabb tényező – az anyanyelvű tájékoztatás – után következne az állomány
rendszerezése, bővítése és a könyvtár szolgáltatásainak bővítése.
Az
így egy helyre kerülő magyar nyelvű könyveket/újságokat/hanghordozókat már
bátran lehetne csoportosítani, nem kellene figyelembe venni a szerb
megszokásokat.
Be
lehetne vezetni például a következő csoportosítást:
-
baba-mama könyvek – babáknak,
kismamáknak szóló könyvek
-
kiskönyvtáram –
óvodásokank/kisiskolásoknak szóló könyvek
-
kamaszkönyvtár tiniknek szóló
könyvek, újságok
-
Férfiak kizárva
-
Nők kizárva
-
stb...
A
költözködést/rendszerezést egy teljes átvilágítás/revízió követne, kiderülne,
milyen könyveink is vannak. A könyvtárban kb. tízévente megtörténik a szokásos
állományellenőrzés, de sem a szokványos katalógus (katalógusszekrény), sem az
elektronikus katalógus nem tükrözi a pillanatnyi helyzetet.
Ezután
következne az állománygyarapítás. A mi könyvtárunk olvasói többségükben
középkorúak és nyugdíjasok, s a modern irodalom mellett általában
klasszikusokat olvasnak. Érdeklődőek, türelmesek – sokszor hónapokig várnak
egy-egy könyvre – minden könyvnek örülnek, amit kapnak, s szívesen veszik az
újításokat, a könyvajánlókat, a segítséget, a beszélgetést. Nem panaszkodnak,
ha régi könyvet kapnak, tudják, hogy rossz az intézmény helyzete. A
közelmúltban szerzett be a könyvtár egy Magyarország története sorozatot. Örömünkre
szolgált, hogy nemcsak a középiskolások kölcsönözték ki a beszámolók miatt,
hanem az idősebbek is, akik így pótolják hiányos történelemtudásukat. Szinte
siralmas, hogy nincsenek magyar történelemmel, földrajzzal,
művelődéstörténettel foglalkozó anyagaink.
Amennyiben
a magyar nyelvű könyvek egy térben csoportosíthatóak lennének, ez is megoldható
lenne, hiszen ha a kölcsönzőn nincs anyag, az olvasónak nem kellene az épületet
megkerülve, szerbül beszélve kérni máshol (olvasóteremben, helyismereti osztályon)
a könyvet, hanem helyben is megkaphatná.
A
legújabb könyvek mellett fontos lenne beszerezni a klasszikusokat is. Ezeket a
60-as, 70-es években megvették, mára azonban ronggyá olvasták őket, elvesztek.
S lehetetlen, hogy egy Szabadka méretű városnak – ahol ismétlem: magyar
középiskolák, egyetemi karok vannak – ne
legyen meg a könyvtárában a Jókai-összes!
Kérdőívekkel
fel kell mérni az olvasók igényeit. 2009-ben végeztem egy kérdőíves felmérést,
amelyből kiderült, hogy a klasszikusok (amennyiben jó állapotban vannak) még
mindig ugyanolyan népszerűek, mint a bestsellerek, s az embereket nemcsak a
divatos témák érdeklik (életmód) hanem a földrajz, a történelem, a pénzügy is.
Identitáserősító,
identitásmegtartó műveket kell beszerezni. Nemcsak könyveket, hanem plakátokat,
írók, költők arcképeit, térképeket, stb. Mindenhonnan látniuk kell az
olvasóknak, hogy milyen értéket hordoznak, milyen értékes az anyanyelvük, a
kultúrájuk, a múltjuk. Ez ma egy faliújságban merül ki, de reményeim szerint a
jövőben bővíthető lesz a „csináld magad hulladékanyagból a kiírásokat”
hirdetőtábla.
A
lexikonokat, enciklopédiákat nem elzárva kellene tartani – a szakkönyveink a
tudományos osztály raktárában és a kölcsönző osztály olvasók számára
elérhetetlen helyén vannak – ki kellene tenni, hogy bárki lapozhassa,
tanulmányozhassa.
Fontos
lenne, hogy messziről láthatóak legyenek a könyvtár jellemzői, gondolok itt a
kirakatra. Ma a könyvtárnak csak a gyermekosztályon van használható kirakata,
de a nemzetköziség jegyében alig találhatóak benne magyar könyvek, plakátok,
idézetek. Az intézménynek be kell csalogatnia a látogatókat, színesnek kell
lennie, barátságosnak. S ez nem a pénzen múlik! A kölcsönző osztályon, ahol én
dolgozom az utóbbi években voltak változások: a raktárszerű helyiség – régi
asztallal, kisszékekkel bővülve – már-már kezd barátságossá válni.
A könyvtárnak valaha jó kapcsolatai
voltak magyarországi könyvtárakkal, ezek az ismeretségeket, kapcsolatokat
kellene újra felvenni, mert semmi sem jobb ötletadó egy másik könyvtárnál.
A
könyvtárnak szép gyűjteménye van régi magyar újságokból, ezeknek a digitalizálása
folyamatban van, viszont még mindig nem elég gyors. Ez be kellene fejezni, s
elérhetővé tenni az olvasók és kutatók számára.
A könyvtár nem nemzeti könyvtár, nem
gyűjthet mindent, ami viszont fontos lenne: gyűjtenie kellene a magyar
kultúrához kapcsolódó kiadványokat, hanghordozókat, dokumentumokat.
Emellett olyan könyveket is be
kellene szereznie, ami a magyar nyelv tanítását és tanulását segítik elő: a
magyar nyelv hivatalos Szabadkán, s a község iskoláiban a nem magyar
anyanyelvűek fakultatív tantárgyként tanulhatják is.
SZOLGÁLTATÁSOK
BŐVÍTÉSE
A könyvtár szolgáltatásai közé
pillanatnyilag a kölcsönzés, fénymásolás, nyomtatás tartozik. Ez
mindenféleképpen bővíteni kelleme, hiszen a könyvtár nemcsak abból áll, hogy az
olvasó kér egy könyvet, s mi vagy odaadjuk neki, vagy nem. Információs
központtá kell nőnie. Ha valaki például
házi olvasmányért jön, meg kell(ene) kérdezni, kell-e neki segítség a
feldolgozásban. Nem arra gondolok, hogy a könyvtáros oldja meg a feledatot,
hanem arra, hogy a könyvtáros legyen felkészült, s tudjon segítséget nyújtani
(például mire kell figyelnie az adott mű olvasásakor).
Szabadka ismert hely, sokan jönnek
ide kirándulni. A könyvtárnak össze kellene fognia a Városi Múzeummal és
segítséget kellene nyújtani az idegenvezetésben is. Nem arra gondolok, hogy a
könyvtáros vegye át a múzeumpedagógus szerepét, de például be lehetne vezetni
egy Kosztolányi-sétát, amire a könyvtár dolgozója kísérné a csoportot. Ez egy
fél órás séta lenne, ami felölelné Szabadka Kosztolányi-emlékhelyeit. A
könyvtárosoknak ismerniük kell a város nevezetességeit, a történetét, hiszen
sokan fordulnak be, és tesznek fel olyan kérdéseket, hogy hol született
Kosztolányi, vagy hol van eltemetve Csáth Géza...
A könyvtár a szervezője több
irodalmi rendezvénynek: Kosztolányi Dezső Napok, Danilo Kis Napok. Én ezt még
bővíteném középiskolásoknak szóló vetélkedővel. Idén a Kosztolányi Dezső Napok
keretében a középiskolások Da Vinci kód-szerűen térképpel a kezükben járták a
várost és keresték meg Szabadkán Kosztolányi nyomait. Nagyon élvezték, s a
részvétel is – éppen a szokatlannak tűnő verseny miatt – rekordszámú volt.
Tehát ilyen vetélkedőt szerveznék szecesszió, Csáth Géza, a vajdasági magyar
irodalom 28-as nemzedéke, stb. témában. az ilyen versenyek lázba hozzák a
középiskolásokat, éppen azt a korosztályt, amelyik ritkán jár könyvtárba, s
rengeteg újdonsággal, új ismerettel szolgál.
A Városi Könyvtár a COBISS nevű
szerbiai katalogizázlást használja. A program cirill betűs, szerb nyelvű. A
magyar olvasók éppen ezért ritkán használják. Játékos formában kell az
olvasókat megtanítani rá, rávezetni az internetes keresésre. Ezt a játékot a
könyvtár napján, vagy más fontos napon szervezném meg: a gyerekek, fiatalok,
idősek a bejáratnál kapnának egy-egy címet/szerzőt/kulcsszót s ahhoz kellene
könyvet keresniük. Útmutatókat kellene nyomtatnunk,amelyben bemutatjuk a
programot, s ezt elérhetővé kell tennünk az olvasók számára.
Én a szegedi Somogyi Könyvtárban
használtam egy szolgáltatást, ami nagyon fontos és érdekes lenne nálunk is: az
olvasó leadja címet/témát, s a könyvtárosok elkészítitk a bibiográfiát hozzá.
Ez nálunk is működne, de ismétlem, ehhez rendszerezett állományra, jól
felszerelt állományra és hozzáértő dolgozókra lenne szükségünk.
A könyvtár nemcsak irodalmi
rendezvényeknek adhatna otthont, hanem különböző társas összejöveteleknek is:
nyelvcsoportoknak, kutatói csoportoknak. Ehhez azonban megfelelő helyiségre
lenne szükségünk. A könyvtár is összehozhat például olvasóköröket: a könyvtáros
tudja, ki mit mikor olvas, s ha igény van rá, időpontot egyeztethet egy kis
beszélgetésre.
Emellett az is elképzelhető, hogy a
magyar részlegen ne a rádió adása szóljon, hanem magyar klasszikus zene, hogy a
falakon magyar festők reprodukciói legyenek, hogy komoly helyet kapjanak a
magyar vonatkozsá évfordulókra készített kiállítások, stb.
ÖSSZEGZÉS
Írásomban
azt mutattam be, hogyan tölthetné be a szabadkai Városi Könyvtár azt a
szerepet, amit nemzetpolitikai szempontból be kellene töltenie. Én csak pár éve
dolgozom itt, de érdeklődésemnek köszönhetően átlátom a könyvtár állományát,
munkáját. Emellett ha más városban járok nem hagyom ki a könyvárlátogatást sem,
mert jó könyvtáros szeretnék lenni. Szerintem a fent leírt dolgok
megvalósíthatóak lennének, csak el kell kezdeni a folyamatot.
A
könyvtár fontos szerepet tölt be a kisebbségi létben. Nem csupán
kölcsönzésre alkalmas hely, hanem
információs központnak, kulturális térnek kell lennie. De ez nem azt jelenti,
hogy helyet adunk egy-egy irodalmi estnek! A magyar kultúra több, minthogy
havonta kétszer irodalmi est legyen az olvasóteremben. A magyar kultúra azt
jelenti, hogy tájékozottak vagyunk és tájékoztatunk, hogy szervezők és
társzervezők vagyunk, s azt a helyet töltjük be, amire a közösségnek szüksége
van.
A könyvtár egy társadalmi tér, ki
kell használni!
Hicsik
Dóra
Szabadka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése