Könyvtár, ami összeköt VUKOVIĆ ILDIKÓ szerint

Az idén ötödik alkalommal került megszervezésre a „Könyvtár, ami összeköt” – Kárpát – medencei fiatal könyvtárosok együttműködése program, melynek célja a könyvtárosok közös munkavégzésének, tapasztalatcseréjének és szakmai együttműködésének támogatása. A nyolc határon túli és két magyarországi könyvtáros mellet az idén első alkalommal kilenc budapesti könyvtár által delegált kolléga is csatlakozott. Ezáltal méginkább betekintést nyerhettünk a magyarországi könyvtári rendszer működésébe. Hiszen sokszor a személyes beszélgetések során derül fény egy-egy nagyon hasznos ötletre, amit itthon is kamatoztatni tudunk.

Nem volt számomra ismeretlen a pályázat, hiszen két évvel ezelőtt Baráth Hajnal Anna kolléganőm is részt vett rajta. Viszont kedvet igazából májusban a csongrádi könyvtáros találkozón kaptam a pályázáshoz.

Hatalmas megtiszteltetésként éltem meg, hogy öt hetet eltölthettem az Országgyűlési Könyvtárban. Úgy érzem, hogy mindez a fejlődésemet szolgálta. Rengeteg impulzus ért, mint újdonság és friss információ. Számomra inspiráló módszerekkel és programokkal találkoztam a pályázat során, mindezek mellett lehetőségünk volt a saját városunkat és könyvtárunkat is bemutatni Budapesten.  Hálás vagyok a szervezőknek a tartalmas programokért, a feledhetetlen élményekért és mindazért az ismeretért, amit átadtak nekünk az öt hét alatt. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a legjobb tudásom szerint valósítsam meg a Budapesten tanultakat idehaza.

Módfelett pozitívnak tartom azt a kezdeményezést, hogy az idén részt vehettünk az Országos Könyvtári Napokon. A pályázók csoportokat alkotva utaztak Kecskemétre, Egerbe illetve maradtak Budapesten. Az én csoportom Kecskemétre a Katona József Könyvtárba látogatott, ahol Ramháb Mária igazgató asszony fogadott minket. Izgalamasnak találtam, hogy kifejezetten olyan rendezvényeken vettünk részt Kecskeméten, amelyek a gyermekolvasókkal kapcsolatosak. Számomra ez nagyon érdekes és tanúságos volt, hiszen a Zentai Városi Könyvtárban is sok gyermekrendezvényt szervezünk és az itt tapasztaltakat otthon is gyümölcsöztetni tudom.

Külön megtiszteltetés volt számomra, hogy találkozhattam Kövér László házelnök úrral, illetve, hogy Mátrai Márta háznagy asszony fogadott minket irodájában.

Izgalmasnak találtam, hogy megismerkedhettünk az Országgyűlési Könyvtár tevékenységével és részt vehettünk a munkafolyamatokban is. Külön élveztem a parlamenti sétát Borók Zsuzsival, aki energiát és szakmai tudást nem kímélve vezetett végig minket a parlamenti folyosók labirintusán hasznos és érdekes információkat osztva meg velünk.

A hétvégeken érdekes kirándulásokat szerveztek. Ellátogattunk többek között Pannonhalmára ahol külön öröm volt amikor, Ásványi Ilonának, a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgató helyettesének a jóvoltából kézbe vehettük, belelapozhattunk a muzeális értékű, több száz éves könyvekbe. Az idén első alkalommal a régi ösztöndíjasok egy esztergomi kirándulás erejéig csatlakoztak a csoporthoz, amit személy szerint nagyon jó kezdeményezésnek tartok, hiszen ez méginkább segíti a kapcsolatépítést, a tapasztalatcserét és nem utolsó sorban a barátkozást is.

A szervezők úgy alakították a programot, hogy mi pályázók érdeklődési körünknek megfelelően ellátogathattunk különböző budapesti könyvtárakba, ahol két napos munkavégzésen vehettünk részt. Három kollégámmal együtt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkafolyamatába kapcsolódtunk be, valamint dr. Fodor Péter főigazgató úr szakmai előadásán is részt vehettünk. A könyvtár épülete a valamikori Wenckheim-palota, mely gazdagon díszített, neobarokk építészeti stílusával, a hatalmas és tágas olvasótermeivel lenyűgöző hatást tesz a látogatókra. Az épület megcsodálása mellett rengeteg ötlettel gazdagodtunk. Többek között megismerkedhettünk a modern kölcsönzési automatákkal, melyek használata gyors és könnyű, megtekinthettük a Zenei Gyűjtemény, a Sárkányos Gyerekkönyvtárat és a Budapest Gyűjteményt is, ahol számos ritkaságot mutattak a kollégák.  Szakmai szempontból nagyon hasznosnak és termékenynek éreztem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban eltöltött időszakot. Hatalmas szeretettel fogadtak minket a könyvtár dolgozói és igyekeztek minél több tudást és információt átadni nekünk ez alatt a rövid idő alatt.

Amit igen pozitívnak tartok, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban a könyvtár tevékenységének bemutatása mellett megtekinthettük a plakát- és kisnyomtatvány gyűjteményt, valamint bemutatták a restaurálás folyamatát is, melyet már régóta szerettem volna megismerni.

Felejthetetlen élmény marad az Országgyűlési Könyvtár Múzeuma, valamint kiemelném, még az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, illetve a felújított Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tett látogatást. A Magyar Nemzeti Digitális Archivum és Filmintézet megtekintése is nagyon érdekes és hasznos programnak bizonyult. Örültem, hogy Barátné dr. Hajdu Ágnes a Magyar Könyvtárosok Egyesületének az elnöke fogadott minket egy délután, ahol tartalamas és mély beszélgetésnek lehettünk a részesei. Szeretném megemlíteni, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központba tett látogatásunkat, ahol megtekinthettük a Keleti gyűjteményt. Itt a kollégák nem mindennapi ritkaságokat mutattak. A teljesség igénye nélkül mondanék néhány példát, melyek fellelkesítettek. Többek között láthattuk Széchényi István naplóját, Vörösmarty Mihály: Szózat című versének kéziratát, Kosztolányi Dezső: Esti Kornélját, és egyik kedvenc versem Ady Endre: Elbocsátó szép üzenetének a kéziratát is megtekinthettük.

Fantasztikusan éltem meg a Budapesten töltött öt hetet. Úgy gondolom, hogy az itt tanultak és az itt tapasztaltak nagy mértékben hozzájárulnak szakmai fejlődésemhez. Nagyszerű barátságok alakultak ki úgy a határon túli kollégákkal mint  a budapesti könyvtárosokkal. Emberi és szakmai szempontból is sokat nyertem, olyan dolgokat láttam és tanultam meg, amiket a program nélkül nem lett volna lehetőségem, alkalmam megtapasztalni. Bátran kijelenthetem, hogy a „Könyvtár, ami összeköt” program egy egészen új és izgalmas világot nyitott ki előttem. Hálás vagyok érte.

Országgyűlési Könyvtár Múzeuma

Katona József könyvtár

Mátrai Márta háznagy asszonynál

Közös fotó Kövér László házelnök úrral 

  Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Kirándulás Pannonhalmán 

A program lezárása, búcsúzás

Könyvtár, ami összeköt NAGY EMESE szemével

Friss könyvtáros diplomával rendelkező, pályakezdő könyvtárosként a „Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíj-programra való jelentkezéskor a tapasztalatcsere, a szakmai fejlődés, a könyvtárak megismerése, valamint a kapcsolatteremtés volt az legjelentősebb és elsődleges szempont számomra. Központi célom az volt, hogy majd úgy térjek haza, hogy a magyarországi könyvtárakba látottakat odahaza is beépítsem a könyvtár munkájába, mely által mégtöbb olvasót tudok becsalogatni a könyvtárba. Ez a cél sikeresen megvalósult, melyet a következő sorok bizonyítanak.

A Budapesten töltött káprázatos öt hét alatt lehetőségünk nyílt megismerni egymást, hiszen a program során lehetőséget kaptunk saját pályázatunk, településünk és tevékenységünk bemutatására is, melynek köszönhetően nem csak vendéglátóink, de mi magunk is betekintést kaptunk ösztöndíjas társaink otthoni munkájába. Itt kezdődött el közöttünk a szakmai kérdésekkel és ötletekkel teli kommunikáció, mely később baratsággá alakult.

Megismerkedtünk a magyarországi könyvtárak tevékenységeivel és részlegeivel, köztük az Országgyűlési Könyvtárral, ahol segítőkész kollégák meséltek a könyvtár munkájáról, gyűjtőköréről, valamint betekintést nyertünk az Országgyűlési Könyvtár nyilvános, országos feladatkörű szakkönyvtár munkájába. Megtekinthettük az Országház épületét, valamint a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket is, ahol büszke és meghatódott tekintetek előtt a koronaőrség színpompás műsorának tanúi lehettünk.

Az Országos Széchényi Könyvtárban való látogatásunkkor Elbe István, az Információszolgáltatási igazgatóság vezetője mutatta be a könyvtárat, majd megtekinthettük a régi nyomtatványok gyűjteményét és a kisnyomtatványokat. Ezt követően A Restauráló és Kötészeti Osztály műhelyébe néztünk be, ahol bámulatos kéziratok, papír és pergamen oklevelek szemtanúi lehettünk. Érdekes volt látni, hogy régen milyen formában reklámozták a ma is használatos Nivea krém egyedülálló illatát és ápoló hatását, valamint szívszorító és elgondolkodtató volt az is, amikor Arany János gyászjelentését tartottam a kezemben. Ezek a röpke pillanatok magával ragadóak és felbecsülhetetlenek.

A szervezők, tekintettel arra, hogy kis - vagy nagyobb, egyetemi, illetve megyei könyvtárakból jöttünk, lehetőséget adtak, hogy betekintés nyerjünk a könyvtárak világába. Személyem három csoporttárssal együtt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba kerültünk. Itt  dr. Fodor Péter főigazgató fogadott minket, majd megtekintettük a központi épületet és a Wenckheim-palotát. Temérdek ötletet merítettünk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkájából, hiszen érdekesebbnél érdekesebb Játékkészítő Klubbok, Kézműves Kuckók és Biblioterápiás esték programjai várják az érdeklődőket. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkájába közelebbről is bele kukkanthattunk, melyben a legszimpatikusabb az automaták gyors és könnyű kezelhetősége volt, amely az önkiszolgáló kölcsönzést és visszavételt teszi lehetővé. 

Említésre méltó még a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) is,  mely  az összegyűjtött, digitalizált és feldolgozott értékeket őrzi.

A ösztöndíjprogram első hetében csoportokba tömörültünk és lehetőségünk volt más városok könyvtáraiba is betekintést nyerni. Négy csoporttársammal Kecskeméten a Katona József Könyvtárban töltöttünk három napot. Ramháb Mária a könyvtár igazgatója ötletzuhatagot borított ránk, aminek mi nagyon örültünk. Az ott látott rendezvényeket mintázva gazdagabb programokkal színesíthetjük  saját könyvtárunkat, a Babahuncutkától kezdődően, a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubján keresztül, egészen a Családi Olvashow-ig. Szakmai szempontól számomra ez volt a legkiemelkedőbb három nap, amely által sokat tanultunk és a tanultakat otthon is megtudjuk valósítani.

A program ideje alatt nem csak szakmai, de szoros baráti kapcsolatok is szövődtek a résztvevők között, amelyek remélem, nem érnek véget a hazautazással. A gyakorlati tudás, amelyre a kiváló szervezésnek köszönhetően szert tettünk, úgy gondolom, mindannyiunk számára új dimenziókat nyitott a munkában, motiváltan, tele ambícióval érkeztünk vissza intézményünkbe. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem erre az ösztöndíjra, hiszen hasznos információ birtokába jutottam, gazdag tapasztalatokat és számos új barátot szereztem. Ezmellett olyan pozitív töltést kaptam, amely ha az idő múlásávak csökken is, de hosszú ideig egészen biztosan meghatározza mindennapi életemet.

ÚTKÖZBEN: az Esztergomi Hittudományi Főiskola könyvtára

 

A Könyvtár, ami összeköt nagysikerű program idei és egykori ösztöndíjasai október folyamán Esztergomba kirándultak. Nem hagyhatták ki természetesen a Hittudományi Főiskola könyvtárát sem. 1566-ban alapították, egyidőben az első magyar papneveldével. A gyűjtemény egyik felét 1777-ben Budára költöztették, majd 1865-ben visszakerültek a Hild József által tervezett nagyszemináriumba. A II. világháború után a termet kosárlabdapályának használták, a könyvek 2006-ban 3000 dobozban kerültek vissza helyükre.