2017. november 16., csütörtök

Könyvtár, ami összeköt - VINKÓ ATTILA élményei

„Könyvtár, ami összeköt” [1]
Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése, 2017[2]

Huszka Márta 2015-ben a tanítóképző kar könyvtárvezetőjeként jelentkezett a magyarországi „Könyvtár, ami összeköt” – Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése című programra. Amikor egy hónap után visszatért Budapestről, szinte kötelezően választható képzésként ajánlotta nekem a megannyi élmény, tapasztalatszerzés, szakmai és baráti kapcsolatok lehetősége miatt.

A pályázatról 
     A pályamunkámat 2017-ben nyújtottam be, amelyben a Nemzeti, nemzetiségi, kisebbségi digitális adattár létrehozása, működtetése témára írtam meg Az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karról szóló sajtóanyagok adattára című dolgozatot. A 2006-ban megnyílt egyetemi szintű tanítóképzés, a szabadkai székhelyű Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar a vajdasági magyar kisebbség tekintetében kiemelt jelentőségű, s az intézménytörténet szempontjából fontos annak és a benne dolgozó oktatók, szakmunkatársak és a hallgatók tevékenységéről megjelent sajtóanyagok archiválása. Ennek okán írtam egy kisebb programot, amely segítségével több szempont szerint rendszerezem a különböző médiumokban megjelent cikkek, riportok sokaságát. Ennek egy része felkerül az MTTK honlapjára is. (http://magister.uns.ac.rs/Rolunk-a-mediaban/tartalmak/83/)

Bibliográfiai adatok bevitele - részlet

Keresés az adatbázisban

Zöld fény a szabadkai magyar tanítóképzőnek! (2005.12.28.); Ősztől megindulhat az oktatás az intézményben a zombori tanítóképző tanáraival - Az Újvidéki Egyetem Tanácsának döntése

Magyar Szó: Művelődés; LXII., 305., 1;15.; m.k.

Amikor értesítettek a pozitív elbírálásról, nem tudtam elképzelni, mit fogunk csinálni egy hónapig. Nos, kiderült – ahogyan előre is mondták – gyorsan elmúlt az idő. A majdnem öt hét alatt körülbelül 60–70[3] programon vettünk részt, néhány alkalommal a Múzeumok Határok Nélkül program résztvevőivel együtt.

Érkezésünk után, vasárnap a budapesti Füvészkertben ismerkedtünk meg az ismeretlen növényfajtákkal és természetesen egymással.

Budapesti Füvészkert

     A program elején bemutatkozó előadásokkal ismertettük saját könyvtárunkat és településünket.

Országház, Kossuth-terem

Mátrai Márta háznagy asszony vendégei voltunk

Legmeghatározóbb szakmai élményeim azok voltak, amikor Fodor Péter, a budapesti Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója és Ramháb Mária, a kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár megyei könyvtárigazgatója a könyvtáruk bemutatása során világosan és egyértelműen elmagyarázták, hogy egy intézmény megfelelő működéséhez mi minden szükségeltetik. Ritkán lát az ember ennyire tapasztalt, céltudatos és lelkes vezetői személyiségeket, akik a könyvtárosi szakma szükségeségét és szépségét kiemelve erősítik meg a fiatal könyvtárosok szakmai „hitvallását”.

Fodor Péter fogadta a csapatot

Ramháb Mária előadása

Az előadások, szakmai utak mellett nagy érdeklődéssel figyeltem meg a különböző könyvtárak informatikai és bútorzati felszereltségét, hogy ötletekkel és már jól bevált megoldásokkal térjek vissza az egy hónap után. A szabadkai tanítóképző épületének eddig nem használt szárnyát újítják fel. Tervek szerint a könyvtár az átépített új részbe költözik. Ennek fényében minden tapasztalat számít, amivel tovább növelhető a kar könyvtári szolgáltatásának és felszereltségének minősége.

Annak ellenére, hogy különböző helyekről jöttünk a programra, hogy más-más könyvtári környezet, lehetőség jellemzi a munka- és lakhelyünket, a problémáink nem is annyira különbözőek. Mindenki szeretné jobbá, szebbé tenni saját könyvtárának légkörét és szolgáltatásait. Többször hallottuk a hónap során nagyobb könyvtárakban, hogy sajnos csak 200-300-400-500 vagy 1 millió kötettel rendelkeznek. Nos, ez egy falusi kis könyvtárnak óriási szám. Vannak helyek, ahol a fűtés sincs rendesen megoldva, ill. magának a könyvtárosnak kell tüzelnie, fát behordania stb. Természetesen más lehetőségek adottak egy kis faluban, mint városban, azonban a kolléganők lelkesedése az olvasók iránt teljesen más légkört biztosít a könyvtárban és azon kívül is. 

Ez az egy hónap kapcsolat- és értékteremtő volt. Bekapcsolódtunk a szakma közösségi hálózataiba, értéket pedig egymástól, egymás különböző és/vagy azonos nézeteinek összehasonlítása révén kaptunk. Megismerhettük egymás személyiségét, történeieteit. Bár egy hónap kevés idő, de mondhatni, hogy baráti kapcsolatok alakultak ki.

A programok során több előadás szólt az online felületeken elérhető digitális anyagokról (régi kötetekről, különböző tematikájú gyűjteményekről, kódexekről stb.), melyek között rengeteg szabadon használható, ill. egyes könyvtári tagsági kártyával használható akár otthonról is.

Szakmai gyakorlatomat az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban töltöttem, ahol megismerkedtem a könyv beszerzésétől kezdve a raktározáson át a könyvtárközi kölcsönzés módjáig az összes szükséges tevékenységgel, amellyel az olvasó igényeit ki lehet szolgálni.

OPKM

Az Országház épületében dolgozni és egyáltalán ott tartózkodni egy meghatározó élmény. Kitüntetésként éltük meg többen is, hogy kicsit „szabadabban” mozoghattunk az épületben.

2017 ösztöndíjasai

Kimerészkedtünk este - „vidékről a városba”

Köszönet illeti meg az Országgyűlési Könyvtár szervezését, Redl Károly, Villám Judit, Maltsik Balázs és Parti Ádám lelkes munkáját, melynek köszönhetően egy feledhetetlen hónapot tudunk magunkénak, ezért köszönöm, köszönöm és köszönöm, hogy ott lehettem.

Köszönöm Lepeš Josip tanár úrnak, hogy lehetővé tette részvételemet a budapesti programon.
         
Közös csoportkép, a két program résztvevői és szervezői


További képek innen-onnan:
   
  VINKÓ ATTILA
Magyar Tannyelvű Tantóképző Kar, Szabadka
 



[3] Hungaricana előadás, Országgyűlési Könyvtár működésének bemutatása, Országos Széchenyi Könyvtár, SZTE Klebelsberg Könyvtár, szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola könyvtára, Piarista Gimnázium könyvtára, Kiegyezés Konferencia, Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Pannonhalma szakmai kirándulás, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, MTA könyvtára, ELTE Egyetemi Könyvtár, Lakiteleki Népfőiskola, Selye János Egyetem Egyetemi Könyvtár, Könyvtári Intézet, Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár, séta az Országházban stb.

2017. november 6., hétfő

Emlékjelzők - A topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár kiállítása

A tárgyak rólunk beszélnek

Az emberek a legkülönbözőbb dolgokat képesek elhagyni, bizonyára sokan találkoztak már az utcán cipőfűzővel, zoknival, sállal, fél pár cipővel, a tömegközlekedési eszközökön esernyővel, táskával vagy egy-egy csodálatos gyógyulás után görbebottal is. Ezeket a tárgyakat sokszor adják le a legközelebbi állomáson, ahol azután nagy valószínűséggel az idők végezetéig porosodnak, anélkül, hogy a gazdájuk értük menne.
Hasonló dolgok történnek a könyvtári könyvekkel és a bennük talált legkülönfélébb könyvjelzőkkel, melyeket ottfelejtenek az olvasók.  A könyvjelzőink rólunk árulkodnak, konzerválják az életünk egyes mozzanatait, hiszen ha belegondolunk, a legkülönfélébb dolgokat használjuk arra, hogy emlékeztessen bennünket, hol is hagytuk abba azt a bizonyost...
A topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár könyvtárosai már évek óta felfigyeltek erre a jelenségre, és gyűjteni kezdték az elhagyott holmikat. Ezen tárgyak válogatásából nyílt 2017 októberében kiállítás, Emlékjelzők címmel.  Bár lehetetlen lenne felsorolni, pontosan miket is hagytak el az olvasók, talán párat megemlíteni mégis lehetséges. Könyvtár lévén, természetesen rengeteg olvasójegyet, felszólítólevelet találtunk, de akadt dühös üzenet, melyben nagy valószínűséggel egy szülő vonja kérdőre gyermekét, hogy miért nem juttatta vissza a könyveket a könyvtárba, ha már egyszer ott volt az egész nyár.
Fel nem bontott szerelmeslevelek, talán vallomásokról, amik lehetséges, hogy soha nem hangoztak el. A világ legfinomabb csokis tortájának a receptje (és az utána következő egy hetes diétához az utasítások). Életmentő iskolai puskák, melyek minél kisebbek, annál több információt zsúfolnak rájuk. Fekete-fehér fényképek, a kedvesről, a családról, az iskolatársakról, amelyek rengeteget elárulnak az adott személyekről, kapcsolatukról.  Híres emberek levelei és egyéb hozzájuk kapcsolódó iratok. De voltak még újságcikkek, petróleumjegyek, orvosi receptek, lottószelvények, kártyák, imák és még sorolhatnám.
A legérdekesebbek mégiscsak a személyes levelek, képeslapok, melyekből a legtöbbet tudunk meg. Az egyik képeslapon például a nyaralás örömeiről számolnak be, mely folyamán megtanultak krumplit sütni. Egy másik levélben arról írnak, hogy bár megpróbálnak elhelyezkedni, nagyon nehéz. Egy harmadik képeslapon pedig egy szomorú üzenetet olvashatunk „ Életem első karácsonya HAZA nélkül.”, mely rávilágít arra, hogy talán nem is annyira különböznek a mai ember problémái a régiétől.
Az elhagyott tárgyak az olvasókról árulkodnak, azokról a személyekről, akik időről időre ellátogatnak a könyvtár falai közé. A kamionosról, aki a hosszú utakra legalább öt könyvet kivesz, és hálából a könyvtár számára egy kamionparkoló jegyet hagy az egyikbe, az anyukáról, aki a kórházban gyógyul, és a gyerekei jobbulást kívánó képeslapját helyezi az oldalak közé, vagy a világjárókról, akik a nyaralás ideje alatt képeslapokkal jegyzik meg, hogy éppen hol is tartank.
Érdemes tehát átnézni a könyvtárak könyveit, hiszen igazi kincsesbányák, melyek lenyomatát képezik nem csak az olvasóknak, de egy adott  könyvtárnak is.

(szöveg és képek: Komáromi Dóra)