2017. október 9., hétfő

Irodalmi patika




 Az utóbbi években nagy érdeklődés övezi a biblioterápiát. Hasznos is, érdekes is. Mit tehet azonban egy könyvtáros, ha ehhez nincsenek meg a feltételei, viszont segíteni szeretne?

Az ötletet Nina George Levendulaszoba című regénye adta, amelyben a főhős egy Szajna-parti könyvesboltot üzemeltet, ahol betegségekre ajánl olvasnivalót. 


Szabadkán így csináltam:

-          Megnéztem, mi van raktáron, milyen könyveink vannak. Ugyanolyanok, mint más hasonló helyzetben lévő könyvtárnak. Mindegy, ezen túllépünk. Melyik könyvet mire lehetne ajánlani? A következő cimkéket használom: Kedves elvesztése, Unalom, Bátortalanság, Egyhangúság, Veszteség, Válás, Rák, Meg nem értés, Szomorúság, Kirekesztettség, Kudarc, Depresszió, Kimerültség. A kategóriák bővülhetnek, állománytól függően. Lehet, hogy előbb-utóbb az orvosi szakkönyveinket is cimkézni fogom. 


-          A cimkéket könyvjelzőkre nyomtattam. Nem, nem volt drága, csak vastagabb lapra nyomtattam, és az egyik végére egy üvegcsét tettem, ami majd kikandikál a lapokból. Aki kíváncsi lesz, leemeli a könyvet, belelapoz. Ez is valami. 


-          Egy üres mappába listát készítettem az ajánlott könyvekről, és hogy megkönnyítsem a választást, rövid tartalmat is mellékeltem, és egy frappáns idézetet is kiírtam a kötetből.

-          Mindig meg kell kérdezni az olvasót. Itt is. Tehát több üres ajánlót is belefűztem az én ajánlóim közé, amelyet kitülthetnek. Csak életkort és nemet kérdeztem, és azt, ő vajon melyik könyvet ajánlaná és milyen betegségre. Kíváncsian várom, ki lesz az első. Ha egy ideig senki sem mer beírni, megkérem pár kollégámat J A mappa mellé természetesen tollat is tettem. 


-          Mi kellett tehát az én irodalmi patikámhoz? Papír, könyvek, word program, idő, irattartó. Eközben magam is átnézetem az állományt, megerősödtek a karizmaim, találtam olvasnivalót, szórakoztam. 










-           

      A listám, ami természetesen vitatható, bővíthető:

Jane Austen: Büszkeség és balítélet – Mit gyógyít: előítéletet

Elisabeth Gilbert: Ízek, imák szerelmek : Egy boldogságkereső fiatal nő útja Itálián,

Indián és Indonézián keresztül – Mit gyógyít: kudarcot

Charlotte Bronte: Jane Eyre – Mit gyógyít: meg nem értést

Stieg Larsson: A tetovált lány – Mit gyógyít: bátortalanságot

Dalai Láma: Út az értékes élethez – Mit gyógyít: kishitűséget

Nathaniel Hawthorne: Skarlát betű – Mit gyógyít: kirekesztettséget

Paula McLain: Párizsi feleség – Mit gyógyít: házassági konfliktust, válást

Cormac: Az út – Mit gyógyít: kimerültséget, apa-fiú kapcsolatot

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején – Mit gyógyít: szerelmi bánatot, az öregedés elfogadását

Emily Bronte: Üvöltő szelek – Mit gyógyít: szerelmi bánatot

José Saramago: Vakság – Mit gyógyít: aggodalmat

Jane Austen: Emma – Mit gyógyít: unalmat

David Herbert Lawrence: Lady Chetteley szeretője – Mit gyógyít: reményvesztett magànyt, kétségbeesett bizakodást

Sophie Kinsella: Emlékszel rám?  – Mit gyógyít: unalmat

Örkény István: Egypercesek – Mit gyógyít: unalmat, szomorúságot

Kosztolányi Dezső: Pacsirta – Mit gyógyít:egyhangúságot, vigyázat, a regény végén ki akar törni a világából!

George Orwell: Állatfarm – Mit gyógyít: idealizmust

Márai Sándor: Eszter hagyatéka – Mit gyógyít: elhagyatottságot

Szabó Magda: Für Elise – Mit gyógyít: elmúlástól való félelmet, szerelemtől való félelmet

Kácsor Zsolt: István király blogja – Mit gyógyít: “Én nem szeretem a történelmet.”

Cserna-Szabó András: Puszibolt – Mit gyógyít: unalmat, boldogtalanságot

John Grisham: A Cég – Mit gyógyít: munkamániát

Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák – Mit gyógyít:a következmények elviselését

Cecilia Ahern: Utóirat: szeretlek – Mit gyógyít: kedves elvesztését

Kepes András: Tövispuszta – Mit gyógyít: “Én rossz korban születtem” - náluk rosszabb korban nem.

Márquez: Egy előre eltervezett gyilkosság krónikája – Mit gyógyít: dühöt. Mellékhatása: a balsors úgyis utolér.

Szerb Antal: utas és holdvilág – Mit gyógyít: nosztalgiát

Ottlik Géza: Iskola a határon – Mit gyógyít: kirekesztettséget. Mellékhatása: az olvasónak tízezer lelke lesz.

Dosztojevszkij: A játékos – Mit gyógyít: szenvedélybetegséget

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! – Mit gyógyít: igazságtalanságot

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – Mit gyógyít: szeretett személy elvesztését

Charles Dickens: Szép remények – Mit gyógyít: légvárakat, könyörtelenséget

William Paul Young: A viskó – Mit gyógyít: depressziót