Egy blog könyvtárosoktól könyvtárosoknak... érdekességek, fineszek, tippek és jó ötletek
2015. november 30., hétfő
2015. november 17., kedd
Könyvtár, ami összeköt: HUSZKA MÁRTA élményei
„Könyvtár, ami összeköt”
Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok
együttműködése, 2015
Az
útnak indulás pillanatában el sem tudtam képzelni, hogy mivel és hogyan fogunk
öt hetet eltölteni a „Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíjprogram keretén belül.
Elgondolkodtatott, hogy egy csoport, akik idegenek egymásnak, hogyan
kovácsolódnak össze a program ideje alatt. Azonban rövid idő után kiderült,
hogy nagyon jó kis csapat jött össze, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Az elsődleges
kapocs a könyvtár volt, a többi pedig jött magától. Az első találkozás
alkalmával tapasztalhattuk, hogy ahányan vagyunk, szinte annyiféle
könyvtártípust képviselünk (közkönyvtár, egyetemi/kari könyvtár, illetve
könyvtárbuszon dolgozó könyvtáros), de éppen ez tette a dolgot izgalmassá. Mindenképpen
szeretném kiemelni azt a pozitív kezdeményezést, hogy az ösztöndíjasok mellett
budapesti nagykönyvtárak kollégáit is delegálták a programba. A
tapasztalatcsere és a kapcsolatteremtés rendkívül hasznos módja ez, hiszen az
egyes intézményekbe már ismerősökhöz/barátokhoz térhetünk be, kérhetünk tőlük
segítséget. A korábbi évek ösztöndíjasaival való találkozás most valósult meg
először, amit remek ötletnek tartok, hiszen ezek a találkozások lehetővé teszik
a kapcsolatépítést, illetve a már meglévők kiszélesítését.
A
program öt hete alatt annyi impulzus ért minket, hogy nehéz lenne kiemelni
bármelyik programot is. Minden, amit a szervezők előláttak, hasznos és
tanulságos volt, mind szakmai, mind emberi szempontból. Határon túli
könyvtárosként megismerhettem a magyarországi könyvtári rendszer működését, és
a jó gyakorlatokat igyekszem majd az itthoni munkafolyamatokba is átültetni. Betekintést
nyerhettünk az ott használatos könyvtári rendszerekbe, a feldolgozás folyamatába
különböző intézményekben, rendszerekben. Két dolgot azonban különösen kiemelnék
a tapasztaltak közül, mert ezekből tudtam és tudom majd a jövőben is a
legtöbbet profitálni: a Corvinus Egyetem Könyvtárában tett látogatás, valamint
a munkavégzés gyakorlata, hiszen ezáltal volt szerencsém az Országos Pedagógiai
Könyvtár és Múzeum tevékenységének megismerésére, valamint szakmai
együttműködés kialakítására (már kiadványok cseréje is megtörtént).
Örömmel
tapasztaltam, hogy a Corvinus Egyetem Könyvtárában is működik a „felhasználói
tréning”, ami nálunk, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar könyvtárában is évek
óta bevett gyakorlat, vagyis hogy az elsőéves hallgatókat könyvtári sétára
visszük, hogy „megtanulják”, mit hol találnak, hogyan működik a rendszer. Itt
hangzott el az a számomra rendkívül szimpatikus gyakorlat, hogy a tantárgyi
lapon szereplő szakirodalmak mellé bekerül az adott könyvtári egység
elektronikus katalógusi linkje is, ezáltal a hallgatók könnyebben tudnak
keresni. Ugyanitt emelném ki a tanév folyamán változó kölcsönzési szabályokat.
Az elmondottak alapján a vizsgaidőszakban szigorítanak a feltételeken, ami
teljesen érthető, hiszen a könyvtárnak nem arról kell szólnia, hogy egy-egy
hallgató hónapokig „üljön” egy könyvön, hanem hogy mindenkit egyenlően
kiszolgáljon.
Rendkívül
hasznos volt az Országos Könyvtári Napokon való részvételünk is, ahol tanúi
lehettünk annak, milyen komoly feladat hárul a könyvtárosokra, mennyire
kreatívnak és innovatívnak kell lenniük, hogy fenntartsák az olvasók
érdeklődését a könyvek, a könyvtár iránt. Ha nem vettünk volna részt ezeken az
eseményeken, akkor nem tapasztaltuk volna meg testközelből azt a kőkemény
szervezőmunkát, ami egy-egy ilyen program szervezése mögött áll. A 4. hétre
beiktatott munkavégzés különböző könyvtárakban igen hasznos volt számomra, mert
ezt az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban végezhettem. Ezen könyvtár gyűjtőköre
egyezik meg leginkább a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar könyvtárának
profiljával, ezért az elsődleges cél a kapcsolatfelvétel, valamint a hosszú
távú együttműködés kialakítása volt. A látogatás és az ott történő munkavégzés
során alkalmam nyílt megismerni a külön gyűjteményeket, a saját fejlesztésű,
Linux alapú integrált könyvtári rendszert. Az analitikus feldolgozást végző
kolléga hívta fel a figyelmem az egységes Magyar pedagógiai tárgyszójegyzékre,
ami kétkötetes útmutató, és amit ajándékba kapott könyvtárunk az OPKM-től. Ezt
a tárgyszójegyzéket igyekszünk bevezetni a tárgyszavazás alkalmával, hogy az
anyaországi standardoknak is megfeleljünk. Nagyon remélem, hogy ez hosszú és
gyümölcsöző együttműködés kezdetét jelenti a két intézmény között.
Az
öt hét összeállított programja igen tartalmas volt, és hihetetlen élményekkel
szolgált, mint például az Országház épületének, valamint az Országgyűlés
munkájának megismerése. Fantasztikus volt sétálni ennek a patinás épületnek a
folyosóin, titkos kis lépcsőin (köszönet a vezetésért Borók Zsuzsinak), megtekinteni
a Szent Koronát. Hatalmas megtiszteltetés volt,
a
program résztvevőit fogadta Mátrai Márta háznagy asszony, valamint hogy egy
fotó erejéig Kövér László házelnök úr is ránk szánta idejét.
Az
ösztöndíjprogram lebonyolítója az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és
Közművelődési Igazgatósága, azon belül pedig az Országgyűlési Könyvtár, ahol az
ott dolgozó emberek rendkívül kedvesek és türelmesek, abszolút professzionális
módon mutatták be nekünk az OGYK működését, valamint a külön gyűjteményeket,
rengeteg hasznos tanáccsal láttak el minket. Természetesen nem lehetünk elég
hálásak azoknak, akik a szívügyüknek érzik ezt az ösztöndíjprogramot, és
idejüket nem kímélve azon fáradoznak, hogy megszervezzék a hasznosabbnál
hasznosabb programokat, kapcsolatok kialakítását, ezért külön köszönettel
tartozunk Redl Károlynak, Villám Juditnak és Maltsik Balázsnak, a
főszervezőknek, akik a legtöbbet tették értünk. Számos fantasztikus élménnyel
gazdagodtunk, hiszen olyan intézmények működésébe nyertünk mélyebb betekintést,
mint a Pannonhalmi Apátsági Könyvtár, az Országház, az Országgyűlési Könyvtár,
az ELTE Könyvtára, a Piarista Központi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia
Könyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Idegennyelvű Könyvtár,
az Országos Pedagógia Könyvtár és Múzeum, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum Filmintézet,
az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és még sorolhatnám. Ezeken a
helyeken olyan kincseket láthattunk, mint Rákóczi fejedelem ábécéskönyve,
Werbőczy törvénykönyve, a Nemzeti dal első (1848-as) kiadása, Kosztolányi
Dezső, Ady Endre, Madách Imre kézirata stb.
A
„Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíjprogram szervezői nagy hangsúlyt fektetnek
arra, hogy a szakmai tapasztalatszerzés mellett az emberi kapcsolatok
kialakulása is megvalósuljon a program során. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy
az öt hét során nem csak szakmai kapcsolatok alakultak ki, hanem barátságok
köttettek, amelyek nem szakadtak meg a program végeztével sem.
Nem
tudom eléggé megköszönni a szervezőknek, hogy ilyen fantasztikus programban
vehettem részt, hiszen hihetetlenül sokat kaptam mind szakmailag, mind
emberileg.
Csoportkép az Országos Idegennyelvű
Könyvtárban
Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár
ELTE Központi Könyvtár
A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában
„Vajdaság száz csodájá”-val
A Piarista Központi Könyvtárban
2015. november 15., vasárnap
Könyvtár, ami összeköt VUKOVIĆ ILDIKÓ szerint
Az idén ötödik alkalommal került megszervezésre a „Könyvtár, ami összeköt” – Kárpát – medencei fiatal könyvtárosok együttműködése program, melynek célja a könyvtárosok közös munkavégzésének, tapasztalatcseréjének és szakmai együttműködésének támogatása. A nyolc határon túli és két magyarországi könyvtáros mellet az idén első alkalommal kilenc budapesti könyvtár által delegált kolléga is csatlakozott. Ezáltal méginkább betekintést nyerhettünk a magyarországi könyvtári rendszer működésébe. Hiszen sokszor a személyes beszélgetések során derül fény egy-egy nagyon hasznos ötletre, amit itthon is kamatoztatni tudunk.
Nem volt számomra ismeretlen a
pályázat, hiszen két évvel ezelőtt Baráth Hajnal Anna kolléganőm is részt vett
rajta. Viszont kedvet igazából májusban a csongrádi könyvtáros találkozón
kaptam a pályázáshoz.
Hatalmas megtiszteltetésként
éltem meg, hogy öt hetet eltölthettem az Országgyűlési Könyvtárban. Úgy érzem,
hogy mindez a fejlődésemet szolgálta. Rengeteg impulzus ért, mint újdonság és
friss információ. Számomra inspiráló módszerekkel és programokkal találkoztam a
pályázat során, mindezek mellett lehetőségünk volt a saját városunkat és
könyvtárunkat is bemutatni Budapesten. Hálás
vagyok a szervezőknek a tartalmas programokért, a feledhetetlen élményekért és
mindazért az ismeretért, amit átadtak nekünk az öt hét alatt. Minden
igyekezetemmel azon leszek, hogy a legjobb tudásom szerint valósítsam
meg a Budapesten tanultakat idehaza.
Módfelett pozitívnak tartom azt a kezdeményezést, hogy az idén részt
vehettünk az Országos Könyvtári Napokon. A pályázók csoportokat alkotva utaztak
Kecskemétre, Egerbe illetve maradtak Budapesten. Az én csoportom Kecskemétre a Katona
József Könyvtárba látogatott, ahol Ramháb Mária igazgató asszony fogadott
minket. Izgalamasnak találtam, hogy kifejezetten olyan rendezvényeken vettünk
részt Kecskeméten, amelyek a gyermekolvasókkal kapcsolatosak. Számomra ez
nagyon érdekes és tanúságos volt, hiszen a Zentai Városi Könyvtárban is sok
gyermekrendezvényt szervezünk és az itt tapasztaltakat otthon is gyümölcsöztetni
tudom.
Külön megtiszteltetés volt
számomra, hogy találkozhattam Kövér László házelnök úrral, illetve, hogy Mátrai
Márta háznagy asszony fogadott minket irodájában.
Izgalmasnak találtam, hogy
megismerkedhettünk az Országgyűlési Könyvtár tevékenységével és részt vehettünk
a munkafolyamatokban is. Külön élveztem a parlamenti sétát Borók Zsuzsival, aki
energiát és szakmai tudást nem kímélve vezetett végig minket a parlamenti
folyosók labirintusán hasznos és érdekes információkat osztva meg velünk.
A hétvégeken érdekes kirándulásokat
szerveztek. Ellátogattunk többek között Pannonhalmára ahol külön öröm volt amikor,
Ásványi Ilonának, a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgató helyettesének a jóvoltából
kézbe vehettük, belelapozhattunk a muzeális értékű, több száz éves könyvekbe.
Az idén első alkalommal a régi ösztöndíjasok egy esztergomi kirándulás erejéig csatlakoztak a csoporthoz,
amit személy szerint nagyon jó kezdeményezésnek tartok, hiszen ez méginkább segíti a kapcsolatépítést, a tapasztalatcserét és nem utolsó sorban a
barátkozást is.
A szervezők úgy alakították a programot, hogy mi pályázók érdeklődési körünknek
megfelelően ellátogathattunk különböző budapesti könyvtárakba, ahol két napos
munkavégzésen vehettünk részt. Három kollégámmal együtt a Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtár munkafolyamatába kapcsolódtunk be, valamint dr. Fodor Péter főigazgató
úr szakmai előadásán is részt vehettünk. A könyvtár épülete a valamikori
Wenckheim-palota, mely gazdagon díszített, neobarokk építészeti stílusával, a
hatalmas és tágas olvasótermeivel lenyűgöző hatást tesz a látogatókra. Az
épület megcsodálása mellett rengeteg ötlettel gazdagodtunk. Többek között
megismerkedhettünk a modern kölcsönzési automatákkal, melyek használata gyors
és könnyű, megtekinthettük a Zenei Gyűjtemény, a Sárkányos Gyerekkönyvtárat és
a Budapest Gyűjteményt is, ahol számos ritkaságot mutattak a kollégák. Szakmai szempontból nagyon hasznosnak és
termékenynek éreztem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban eltöltött időszakot.
Hatalmas szeretettel fogadtak minket a könyvtár dolgozói és igyekeztek minél
több tudást és információt átadni nekünk ez alatt a rövid idő alatt.
Amit igen pozitívnak tartok, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban a
könyvtár tevékenységének bemutatása mellett megtekinthettük a plakát- és
kisnyomtatvány gyűjteményt, valamint bemutatták a restaurálás folyamatát is, melyet
már régóta szerettem volna megismerni.
Felejthetetlen élmény marad az
Országgyűlési Könyvtár Múzeuma, valamint kiemelném, még az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltárában, illetve a felújított Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tett látogatást. A
Magyar Nemzeti Digitális Archivum és Filmintézet megtekintése is nagyon érdekes
és hasznos programnak bizonyult. Örültem, hogy Barátné dr. Hajdu Ágnes a Magyar
Könyvtárosok Egyesületének az elnöke fogadott minket egy délután, ahol tartalamas
és mély beszélgetésnek lehettünk a részesei. Szeretném megemlíteni, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és
Információs Központba tett látogatásunkat, ahol megtekinthettük a Keleti
gyűjteményt. Itt a kollégák nem mindennapi ritkaságokat mutattak. A teljesség
igénye nélkül mondanék néhány példát, melyek fellelkesítettek. Többek között láthattuk Széchényi István
naplóját, Vörösmarty Mihály: Szózat című versének kéziratát, Kosztolányi Dezső: Esti Kornélját,
és egyik kedvenc versem Ady Endre: Elbocsátó szép üzenetének a kéziratát is
megtekinthettük.
Fantasztikusan éltem meg a
Budapesten töltött öt hetet. Úgy gondolom, hogy az itt tanultak és az itt
tapasztaltak nagy mértékben hozzájárulnak szakmai fejlődésemhez. Nagyszerű
barátságok alakultak ki úgy a határon túli kollégákkal mint a budapesti könyvtárosokkal. Emberi és szakmai
szempontból is sokat nyertem, olyan dolgokat láttam és tanultam meg, amiket a
program nélkül nem lett volna lehetőségem, alkalmam megtapasztalni. Bátran
kijelenthetem, hogy a „Könyvtár, ami összeköt” program egy egészen új és izgalmas
világot nyitott ki előttem. Hálás vagyok érte.
Mátrai Márta háznagy asszonynál
Közös
fotó Kövér László házelnök úrral
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
Kirándulás Pannonhalmán
A program lezárása, búcsúzás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)