Egy blog könyvtárosoktól könyvtárosoknak... érdekességek, fineszek, tippek és jó ötletek
2012. május 30., szerda
2012. május 10., csütörtök
Könyvtár, ami összeköt
Tavalyi pályamunkám:
KÖNYVTÁRAK
A NEMZETPOLITIKAI
FELADATOK
SZOLGÁLATÁBAN
(gyűjteményszervezés,
szolgáltatáspolitika,
szolgáltatásmarketing)
„Nyelvében él a nemzet” És
nyelvének könyveiben él-e? Kell-e közkönyvtár? Ha igen, milyen szerepet kell
betöltenie? Mennyit szabad változnia és mikor? Mennyi olvasónak kell lennie? A kis közösség érdemel-e jót, érdemel-e
könyvtárat, vagy éppen a kis közösségnek van nagyobb szüksége a nemzeti
hovatartozást erősítő dolgokra?
HOGYAN
LEHETNE A SZABADKAI VÁROSI KÖNYVTÁR
FONTOS
NEMZETPOLITIKAI TÉNYEZŐ?
Szabadka
a vajdasági magyarság központja, s középiskolái, egyetemei/karai által is
fontos szerepet tölt be a kisebbségi lét életében. Ezért kulcsszerepet kap a
város minden közintézménye, ezen belül pedig a könyvtár is.
A
Városi Könyvtár állománya többnyelvű (a magyar mellett szerb és horvát könyvek
találhatóak a gyűjteményben), sokkal nehezebb bármilyen fejlődés, újítás,
előrelépés, mert annak mind a három nyelven egyformának kell(ene) lennie. S
habár a horvát nyelvű olvasó ugyanolyan kisebbséginek számít, mint a magyar,
mégis jobb helyzetben van, mert megérti az államnyelven írott
könyvet/felhívást/szabályzatot.
KEZDETEK:
A
szabadkai Városi Könyvtárnak 280 ezer kötetes gyűjteménye van, amelyből kb. 100
ezer magyar nyelvű. A könyvtárnak – a fiókkönyvtárakat nem tekintve most – öt
olyan részlege van, ahol könyvkölcsönzés/olvasótermi kutatás folyik. A könyvek
nyelvét tekintve minden osztály vegyes, mindig egy légtérben, egy/két
könyvtáros részvételével folyik a munka. A magyar könyvek csak számozásukat
tekintve számítanak külön gyűjteménynek. Ez rossz megoldás, hiszen így
„testvériség-egységben” nehéz újat alkotni, újdonságot bevezetni, mert a másik
fél beleegyezésére is szükség van. S bevallom, ez a legritkább esetben történik
meg.
Az
első és legfontosabb teendő tehát a gyűjtemények szétválasztása lenne. Az
épület elrendezése nem könyvtárnak való – a Raichle Ferenc tervezte Kaszinó épületében
vagyunk – ez csak úgy lenne megoldható, ha a magyar/vagy szerb nyelvű könyveket
a mostani gyermekosztályra, vagy a kölcsönzőre csoportosítjuk. Amennyiben ez
megtörtént, a magyar anyanyelvű könyvtárosokat is végre olyan környezetbe
oszthatjuk be, ahol szükség van rájuk. Sem az energiájukat sem a tudásukat nem
fecsérlik el olyan ügyekre, amihez semmi közük. Ugyanez elmondható a szerb
könyvtárosokra is – szinte abszurdumnak tűnik, hogy például, amíg én egy szerb
könyvet keresek a kölcsönzőn, addig a szerb anyanyelvű kolleganő magyar könyvet
ajánl a gyermekosztályon.
Mivel
községi alapítású a könyvtár, a gyűjtemények nem választhatóak szét teljesen,
de egy nyelvi szelektálás – véleményem szerint – belefér a változtatásba.
AZ
ÁLLOMÁNY RENDSZEREZÉSE, GYARAPÍTÁSA
A
legfontosabb tényező – az anyanyelvű tájékoztatás – után következne az állomány
rendszerezése, bővítése és a könyvtár szolgáltatásainak bővítése.
Az
így egy helyre kerülő magyar nyelvű könyveket/újságokat/hanghordozókat már
bátran lehetne csoportosítani, nem kellene figyelembe venni a szerb
megszokásokat.
Be
lehetne vezetni például a következő csoportosítást:
-
baba-mama könyvek – babáknak,
kismamáknak szóló könyvek
-
kiskönyvtáram –
óvodásokank/kisiskolásoknak szóló könyvek
-
kamaszkönyvtár tiniknek szóló
könyvek, újságok
-
Férfiak kizárva
-
Nők kizárva
-
stb...
A
költözködést/rendszerezést egy teljes átvilágítás/revízió követne, kiderülne,
milyen könyveink is vannak. A könyvtárban kb. tízévente megtörténik a szokásos
állományellenőrzés, de sem a szokványos katalógus (katalógusszekrény), sem az
elektronikus katalógus nem tükrözi a pillanatnyi helyzetet.
Ezután
következne az állománygyarapítás. A mi könyvtárunk olvasói többségükben
középkorúak és nyugdíjasok, s a modern irodalom mellett általában
klasszikusokat olvasnak. Érdeklődőek, türelmesek – sokszor hónapokig várnak
egy-egy könyvre – minden könyvnek örülnek, amit kapnak, s szívesen veszik az
újításokat, a könyvajánlókat, a segítséget, a beszélgetést. Nem panaszkodnak,
ha régi könyvet kapnak, tudják, hogy rossz az intézmény helyzete. A
közelmúltban szerzett be a könyvtár egy Magyarország története sorozatot. Örömünkre
szolgált, hogy nemcsak a középiskolások kölcsönözték ki a beszámolók miatt,
hanem az idősebbek is, akik így pótolják hiányos történelemtudásukat. Szinte
siralmas, hogy nincsenek magyar történelemmel, földrajzzal,
művelődéstörténettel foglalkozó anyagaink.
Amennyiben
a magyar nyelvű könyvek egy térben csoportosíthatóak lennének, ez is megoldható
lenne, hiszen ha a kölcsönzőn nincs anyag, az olvasónak nem kellene az épületet
megkerülve, szerbül beszélve kérni máshol (olvasóteremben, helyismereti osztályon)
a könyvet, hanem helyben is megkaphatná.
A
legújabb könyvek mellett fontos lenne beszerezni a klasszikusokat is. Ezeket a
60-as, 70-es években megvették, mára azonban ronggyá olvasták őket, elvesztek.
S lehetetlen, hogy egy Szabadka méretű városnak – ahol ismétlem: magyar
középiskolák, egyetemi karok vannak – ne
legyen meg a könyvtárában a Jókai-összes!
Kérdőívekkel
fel kell mérni az olvasók igényeit. 2009-ben végeztem egy kérdőíves felmérést,
amelyből kiderült, hogy a klasszikusok (amennyiben jó állapotban vannak) még
mindig ugyanolyan népszerűek, mint a bestsellerek, s az embereket nemcsak a
divatos témák érdeklik (életmód) hanem a földrajz, a történelem, a pénzügy is.
Identitáserősító,
identitásmegtartó műveket kell beszerezni. Nemcsak könyveket, hanem plakátokat,
írók, költők arcképeit, térképeket, stb. Mindenhonnan látniuk kell az
olvasóknak, hogy milyen értéket hordoznak, milyen értékes az anyanyelvük, a
kultúrájuk, a múltjuk. Ez ma egy faliújságban merül ki, de reményeim szerint a
jövőben bővíthető lesz a „csináld magad hulladékanyagból a kiírásokat”
hirdetőtábla.
A
lexikonokat, enciklopédiákat nem elzárva kellene tartani – a szakkönyveink a
tudományos osztály raktárában és a kölcsönző osztály olvasók számára
elérhetetlen helyén vannak – ki kellene tenni, hogy bárki lapozhassa,
tanulmányozhassa.
Fontos
lenne, hogy messziről láthatóak legyenek a könyvtár jellemzői, gondolok itt a
kirakatra. Ma a könyvtárnak csak a gyermekosztályon van használható kirakata,
de a nemzetköziség jegyében alig találhatóak benne magyar könyvek, plakátok,
idézetek. Az intézménynek be kell csalogatnia a látogatókat, színesnek kell
lennie, barátságosnak. S ez nem a pénzen múlik! A kölcsönző osztályon, ahol én
dolgozom az utóbbi években voltak változások: a raktárszerű helyiség – régi
asztallal, kisszékekkel bővülve – már-már kezd barátságossá válni.
A könyvtárnak valaha jó kapcsolatai
voltak magyarországi könyvtárakkal, ezek az ismeretségeket, kapcsolatokat
kellene újra felvenni, mert semmi sem jobb ötletadó egy másik könyvtárnál.
A
könyvtárnak szép gyűjteménye van régi magyar újságokból, ezeknek a digitalizálása
folyamatban van, viszont még mindig nem elég gyors. Ez be kellene fejezni, s
elérhetővé tenni az olvasók és kutatók számára.
A könyvtár nem nemzeti könyvtár, nem
gyűjthet mindent, ami viszont fontos lenne: gyűjtenie kellene a magyar
kultúrához kapcsolódó kiadványokat, hanghordozókat, dokumentumokat.
Emellett olyan könyveket is be
kellene szereznie, ami a magyar nyelv tanítását és tanulását segítik elő: a
magyar nyelv hivatalos Szabadkán, s a község iskoláiban a nem magyar
anyanyelvűek fakultatív tantárgyként tanulhatják is.
SZOLGÁLTATÁSOK
BŐVÍTÉSE
A könyvtár szolgáltatásai közé
pillanatnyilag a kölcsönzés, fénymásolás, nyomtatás tartozik. Ez
mindenféleképpen bővíteni kelleme, hiszen a könyvtár nemcsak abból áll, hogy az
olvasó kér egy könyvet, s mi vagy odaadjuk neki, vagy nem. Információs
központtá kell nőnie. Ha valaki például
házi olvasmányért jön, meg kell(ene) kérdezni, kell-e neki segítség a
feldolgozásban. Nem arra gondolok, hogy a könyvtáros oldja meg a feledatot,
hanem arra, hogy a könyvtáros legyen felkészült, s tudjon segítséget nyújtani
(például mire kell figyelnie az adott mű olvasásakor).
Szabadka ismert hely, sokan jönnek
ide kirándulni. A könyvtárnak össze kellene fognia a Városi Múzeummal és
segítséget kellene nyújtani az idegenvezetésben is. Nem arra gondolok, hogy a
könyvtáros vegye át a múzeumpedagógus szerepét, de például be lehetne vezetni
egy Kosztolányi-sétát, amire a könyvtár dolgozója kísérné a csoportot. Ez egy
fél órás séta lenne, ami felölelné Szabadka Kosztolányi-emlékhelyeit. A
könyvtárosoknak ismerniük kell a város nevezetességeit, a történetét, hiszen
sokan fordulnak be, és tesznek fel olyan kérdéseket, hogy hol született
Kosztolányi, vagy hol van eltemetve Csáth Géza...
A könyvtár a szervezője több
irodalmi rendezvénynek: Kosztolányi Dezső Napok, Danilo Kis Napok. Én ezt még
bővíteném középiskolásoknak szóló vetélkedővel. Idén a Kosztolányi Dezső Napok
keretében a középiskolások Da Vinci kód-szerűen térképpel a kezükben járták a
várost és keresték meg Szabadkán Kosztolányi nyomait. Nagyon élvezték, s a
részvétel is – éppen a szokatlannak tűnő verseny miatt – rekordszámú volt.
Tehát ilyen vetélkedőt szerveznék szecesszió, Csáth Géza, a vajdasági magyar
irodalom 28-as nemzedéke, stb. témában. az ilyen versenyek lázba hozzák a
középiskolásokat, éppen azt a korosztályt, amelyik ritkán jár könyvtárba, s
rengeteg újdonsággal, új ismerettel szolgál.
A Városi Könyvtár a COBISS nevű
szerbiai katalogizázlást használja. A program cirill betűs, szerb nyelvű. A
magyar olvasók éppen ezért ritkán használják. Játékos formában kell az
olvasókat megtanítani rá, rávezetni az internetes keresésre. Ezt a játékot a
könyvtár napján, vagy más fontos napon szervezném meg: a gyerekek, fiatalok,
idősek a bejáratnál kapnának egy-egy címet/szerzőt/kulcsszót s ahhoz kellene
könyvet keresniük. Útmutatókat kellene nyomtatnunk,amelyben bemutatjuk a
programot, s ezt elérhetővé kell tennünk az olvasók számára.
Én a szegedi Somogyi Könyvtárban
használtam egy szolgáltatást, ami nagyon fontos és érdekes lenne nálunk is: az
olvasó leadja címet/témát, s a könyvtárosok elkészítitk a bibiográfiát hozzá.
Ez nálunk is működne, de ismétlem, ehhez rendszerezett állományra, jól
felszerelt állományra és hozzáértő dolgozókra lenne szükségünk.
A könyvtár nemcsak irodalmi
rendezvényeknek adhatna otthont, hanem különböző társas összejöveteleknek is:
nyelvcsoportoknak, kutatói csoportoknak. Ehhez azonban megfelelő helyiségre
lenne szükségünk. A könyvtár is összehozhat például olvasóköröket: a könyvtáros
tudja, ki mit mikor olvas, s ha igény van rá, időpontot egyeztethet egy kis
beszélgetésre.
Emellett az is elképzelhető, hogy a
magyar részlegen ne a rádió adása szóljon, hanem magyar klasszikus zene, hogy a
falakon magyar festők reprodukciói legyenek, hogy komoly helyet kapjanak a
magyar vonatkozsá évfordulókra készített kiállítások, stb.
ÖSSZEGZÉS
Írásomban
azt mutattam be, hogyan tölthetné be a szabadkai Városi Könyvtár azt a
szerepet, amit nemzetpolitikai szempontból be kellene töltenie. Én csak pár éve
dolgozom itt, de érdeklődésemnek köszönhetően átlátom a könyvtár állományát,
munkáját. Emellett ha más városban járok nem hagyom ki a könyvárlátogatást sem,
mert jó könyvtáros szeretnék lenni. Szerintem a fent leírt dolgok
megvalósíthatóak lennének, csak el kell kezdeni a folyamatot.
A
könyvtár fontos szerepet tölt be a kisebbségi létben. Nem csupán
kölcsönzésre alkalmas hely, hanem
információs központnak, kulturális térnek kell lennie. De ez nem azt jelenti,
hogy helyet adunk egy-egy irodalmi estnek! A magyar kultúra több, minthogy
havonta kétszer irodalmi est legyen az olvasóteremben. A magyar kultúra azt
jelenti, hogy tájékozottak vagyunk és tájékoztatunk, hogy szervezők és
társzervezők vagyunk, s azt a helyet töltjük be, amire a közösségnek szüksége
van.
A könyvtár egy társadalmi tér, ki
kell használni!
Hicsik
Dóra
Szabadka
2012. május 3., csütörtök
Múzeumok éjszakája
Könyvtárunk a kezdetektől fogva részt vesz a
Múzeumok éjszakája rendezvénysorozatban. Eddig kisfilmmel, régi, ritka könyvek
bemutatásával, éjszakai nyitvatartással, esti mesével csábítottuk be az
olvasókat. Szerintem ilyen alkalmakkor
nem a megszokott dolgokat kell bemutatnunk, hanem újdonságainkat,
praktikáinkat, rejtett értékeinket.
Emellett fontos az olvasók bevonása is, hiszen
ilyenkor mindenki kötetlenebbül beszél, kérdez. Én ezt az alkalmat arra
használnám ki, hogy közvéleménykutatást végezzek: kívánságlistát írhatnának,
milyen könyveket szeretnének olvasni, alkalmi kávézót rendeznék be, amely ha
igény mutatkozik rá, akár maradhatna is, ötletládát tennék ki.
A
gyermekosztályon nem a megszokott esti mese lenne, hanem könyvtári vetélkedőt
rendeznék: a gyerekek kapnának egy-egy témát, s keressék ki a hozzá tartozó
könyveket, újságokat. Ismerjék meg a könyvtárat! Igaz, ez többletmunkával jár,
de szerintem megérné a fáradtságot.
A kölcsönzőn könyvörökbefogadást
szerveznék, jelképes összegért a még meglevő katalóguscédulára ráírhatnák a
nevüket az olvasók. Be kellene szervezni pár neves helyi embert, aki
kézjegyével szintén megjelöl egy könyvet.
S ha egyszer majd felszámoljuk a
katalógusszekrényt, ezek sokat érnek majd.
Az olvasóteremben filmvetítés lenne, a
könyvtárt bemutató filmek, tévében leadott riportok, könyvajánlók, hírek
kapnának helyet.
Az estébe/éjszakába beleférne egy fotópályázat
is: ilyenkor rengereg ember van a könyvtárban, nagyon jó képeket lehetne
készíteni róluk, akár olvasás közben, akár kutatás közben, akár csak
háttérként. A legjobb 12 alkotás belekerülne egy jövő évi könyvtári naptárba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)